Az exodus évszázada

José Vasconcelos mexikói író a coahuilai Piedras Negrasban töltötte gyermekkorát, ahol apja vámtisztként dolgozott. Hogy iskolába járhasson, minden nap átkelt a határon a texasi Eagle Passba. Ulises Criollo című memoárjában Vasconcelos felidézi ezt a két városban és két kultúrában zajló, zavaros és zavartalan életet.

Orson Welles 1958-as filmje, A gonosz jegyében a határ menti miliőben játszódik, a fiktív Los Robles városában, amely a valós határváros, Tijuana mintájára készült. Los Roblesban azonban a Mexikóból az Egyesült Államokba való átkelést egy barátságos rendőr szabályozza, aki ellenőrzi a személyi okmányokat, és viccelődik a gyalogosokkal és az autósokkal.

Elmúltak azok a napok, amelyek most úgy tűnik, mintha soha nem is léteztek volna. Ha a texasi El Pasóból Ciudad Juárez felé nézünk, láthatjuk a határfalat: egy méter magas, ellenségesnek tűnő acélszerkezet választja el a két területet. A szegénység kiszimatolására kiképzett kutyák állítólag elriasztják az embereket az illegális határátlépéstől; a Rio Grandén úszó bójákból álló gátat is elhelyeztek. Ha Donald Trump akarata érvényesülne, az acélszerkezet bevehetetlen betonfelülettel, elektromos kerítésekkel, drónokkal, infravörös érzékelőkkel és éjjellátó készülékekkel az USA és Mexikó közötti határ teljes, 3169 kilométeres hosszán végighúzódna, és messze a tengerbe nyúlna.

Az emberrablás, mint üzleti modell

A szegények iránti gyűlöletet aporofóbia szóval illetik. Adela Cortina filozófus szerint a gyűlölet nem a migránsok, mint olyanok ellen irányul, hanem a szegénységük ellen. Donald Trump beszédében szándékosan szította a félelmet azokkal szemben, akiknek semmijük sincs, azzal, hogy a külföldieket olyan szörnyű bűncselekményekkel tette egyenlővé, mint a nemi erőszak, a rablás és a kábítószer-kereskedelem.

A szegénység, a mély társadalmi egyenlőtlenség, a gazdasági nélkülözés és az elnyomó rezsimek a származási országokban azonban ugyanolyan halálos kimenetelűek, mint a természeti katasztrófák, hurrikánok, földrengések és a szárazság, és száműzetésbe kényszerítik az embereket. Azok, akik a kivándorlás mellett döntenek, eladják minden vagyonukat, és rokonoktól vesznek fel kölcsönt, hogy finanszírozni tudják az utazást. Tizenöt-húszezer dollárt kell összeszedni az amerikai határig tartó útra, egyfajta előlegként az amerikai álomra, és nem ritka, hogy a családnak azt a keveset is el kell adnia, amije utána van, hogy váltságdíjat fizessen az emberrablóknak.

Az emberi méltósághoz való jog elveszik a retorikában és az elnyomó intézkedésekben, a nyílt és rejtett erőszakban, az intézményi korlátok és a szervezett bűnözés mesterkedései között. Az elvándorlás milliárdos jövedelmező üzletté válik, amelyben drogkartellek, emberkereskedők és korrupt tisztviselők gazdagodnak meg. A menekültek tömeges kivégzések során halnak meg, megfulladnak a Rio Grandén lefelé sodródó, túlzsúfolt hajókonténerekben, éhen halnak az arizonai sivatagban, vagy bandák kezébe kerülnek, és meggyilkolják őket, amikor családjuk nem tudja kifizetni a követelt váltságdíjat. A szegények elrablása jövedelmező iparággá vált, és ez újdonság.

Emberek ezrei akarják elhagyni

Csak 2023-ban több mint kétmillió ember hagyta el otthonát észak felé, sokan egész családjukkal együtt. Közép-Amerikából, a Karib-térségből, Venezuelából, Kolumbiából, Peruból, Ecuadorból és Bolíviából hosszú karavánok szelik át a dariéni dzsungelt; Haitiből és afrikai országokból is csatlakoznak hozzájuk emberek.

És az emberek az ellenkező irányba is vándorolnak: A venezuelaiak Brazíliába, Ecuadorba és Peruba mennek, hogy ott maradjanak, vagy továbbutazzanak Chilébe. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint Venezuelából mintegy nyolcmillió ember van úton világszerte, ami az ország teljes lakosságának mintegy 30 százalékának felel meg.

A Nicaraguán keresztül vezető útvonal az USA-ba irányuló illegális bevándorlás alternatív útvonalává vált. A managuai nemzetközi repülőtér nemcsak Kubából és Haitiról, hanem ázsiai és afrikai országokból is fogad vízum nélkül utazókat. Ez lehetővé teszi számukra, hogy elérjék a hondurasi határt, és onnan északra utazzanak. 2022-ben és 2023-ban mintegy 600.000 ember érkezett charter- és menetrend szerinti járatokkal Kubából és Haitiról, valamint Franciaországból és Németországból Romániában bejegyzett repülőgépekkel. Csak 2023 augusztusa és októbere között 268 járat szállt le Port-au-Prince-ből mintegy 30.000 haiti lakossal az USA felé; ez az országból érkező összes bevándorló mintegy 60 százalékának felel meg. Az Európából, Ázsiából és a Közel-Keletről érkező charterjáratok tucatjai szállnak le a kis repülőtéren, ahová naponta rendszeresen tíz-tizenkét nemzetközi járat érkezik, és ahová csak kis számú turista is érkezik. Egy Romániában bejegyzett, Dubajból Managuába tartó repülőgépet 300 indiai állampolgárral a fedélzetén 2023 decemberében a franciaországi hatóságok megállítottak, és visszaszállították a célállomásra.

A hondurasi migrációs hatóságok 2023-ban közel 180.000 Nicaraguából átutazó személyt regisztráltak, akiknek többsége Kubából és Haitiből, de Kínából, Szenegálból, Egyenlítői-Guineából, Mauritániából és Üzbegisztánból is érkezett.  Az amerikai kormány szankciókat vezetett be az ügynökségek ellen, de az elrettentő hatás elmaradt. A nicaraguai állam tranzitországként pénzt csinál a helyzetből, de a saját lakosságából is sokan utaznak az USA-ba. Csak 2022-ben 300 ezer nicaraguai érte el az amerikai határt, az elmúlt években a hatmilliós lakosság több mint tíz százaléka hagyta el az országot, az átutalások 2023-ban 4,5 milliárd dollárt tettek ki, ami az akkori bruttó hazai termék 30 százalékának felelt meg. Felmérések szerint a 6,2 millió nicaraguai csaknem fele szándékozik elhagyni az országot. Hasonló következtetésekre jutottak a Guatemalában, El Salvadorban és Hondurasban végzett felmérések, ahol gyakran több ezer ember gyűlik össze, hogy észak felé induljon. Az exodus évszázadát éljük.

Az erőszak és a rasszizmus nem fog változtatni a helyzeten

Az USA határ menti államai mintha versenyeznének, hogy melyikük fog a legkeményebben fellépni a migráció ellen. Texas állam kormánya saját kitoloncolási jogköröket hozott létre, noha a bevándorlás kérdése a szövetségi kormány hatáskörébe tartozik. A mexikói határon lévő farmtulajdonosok a törvény szerint büntetőjogi felelősségre vonástól való félelem nélkül lelőhetik azokat az embereket, akik átlépik a birtokukat. Az olyan nevű paramilitáris egységek, mint az „Amerikai harcosok” vagy a „Milíciák a migránsokra vadásznak” önszerveződő módon, nagy kaliberű puskákkal járőröznek. A migránsok, akiknek sikerül, diszkriminációval és rasszizmussal szembesülnek, de az Egyesült Államokban van munkaerőpiac a több százezer újonnan érkezett számára. A migránsok olcsó munkaerőt jelentenek, és ha illegális bevándorlók, akkor nem élveznek munkajogokat.

Ahogy a gazdasági, társadalmi és politikai válság mélyül, az elvándorlás folytatódni fog. A munkahelyek bizonytalansága, a strukturális munkanélküliség, a fejlődési kilátások hiánya, az infrastruktúra, az oktatási lehetőségek és az egészségügyi ellátás hiánya, az infláció és a megélhetési költségek emelkedése ugyanolyan állandó valóság, mint a politikai elnyomás, a diktatúrák és a bizonytalanság az általános helyzetet tekintve, és továbbra is távozásra fogja késztetni az embereket.

A szerző író, újságíró, politikus, ügyvéd és nicaraguai őslakos. Száműzetésben él.

Írta: Sergio Ramírez

Forrás: NPLA